Mindenkinek. Mindenkinek, felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Felnőttnek, aki mesén nőtt fel, és van gyermeke, unokája, és azt szeretné, ha ők is részesülhetnének abban a varázslatos élményben, amit a gyermekkori mesehallgatás jelent. Mert természetesen úgy képzelem, hogy a szülő, nagyszülő – mielőtt kívülről fújná őket – felolvassa a meséket az aludni térő gyermekeknek, és megmutatja nekik, megbeszéli velük a kiválasztott meséhez készült képet.
Szerettem volna valamit megmutatni azokból a kis világokból, azoknak a falvaknak a népművészetéből, ahol ezek a mesék születtek. A mese ugyan egyetemes, az ember is az, de ahogy nincs két teljesen egyforma ember, úgy a rokon mesék is különböznek egymástól, hiszen emberek mesélik őket. És a kis különbségek fontosak. Általuk válik a bennük rejlő sok évezredes bölcsesség egyedi élménnyé. Forgassák haszonnal e könyvet, teljék benne sok-sok örömük!”
