A nagy sikerű Schopenhauer-könyvből nálunk is jól ismert Rüdiger Safranski nagyívű filozófiai esszéjének tárgya a jó ellentéte, a Gonosz, vagy általánosabban a rossz kultúrtörténete. A Gonoszt – a rosszat – Safranski mint az emberi szabadság drámáját a gondolkodás történetének fejezetei tükrében vizsgálja. Témáját a világ keletkezésének és a szabadság születésének ógörög és bibliai történeteinél, Prométheusz, a bűnbeesés, Káin és Ábel mítoszainál kezdi, és Szent Ágostonnal folytatja, aki szerint a Gonosz a Szentlélek elleni vétek, és csakis az Egyház szent intézménye állhatja útját. A középkor utáni filozófusok a rossz visszaszorításának lehetőségét az állam intézményében látták. Tőlük Safranski a kanti történelemfelfogás, majd Rousseau és Hegel elemezésén át a liberalizmus koráig jut. Hitlert mint a modern kori Gonosz végső elszabadulását mutatja be. Könyvének kicsengése szerint kötelesek vagyunk bizakodni. A történelem nyitott. Végződhet ugyan barbárságban és romlásban, de ez nem szükségszerű.
