Hajnóczy Péter új kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne.Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet.A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat.
