Nem véletlen, hogy éppen Benáreszben tűnt el a szerző. Benáresz a hinduk egyik legszentebb városa, ahol a nyugati utazó első és általában legmélyebb élménye a halottégetéssel, a halállal, az elmúlással kapcsolatos, amelybe így vagy úgy, de folyamatosan belebotlik a Gangesz partján sétáló. Bizonyára ennek a találkozásnak a lehetősége is vonzotta őt erre a számára később végzetessé vált utazásra. Szemtől szembe látta ezt a fajta megközelítését az elmúlásnak. Azt hiszem, ez verseinek egyik központi gondolata, hiszen a könyvön végigvonul a betegség, a halál, az ezekkel járó fizikai fájdalom, illetve a testi létezés kiszolgáltatottságának érzéséből fakadó szenvedés. (Stofko Tamás)
