A tizedik Moha-kötet bemutatja a már valóban „bácsisodó” Mohát. Negyvenesztendősként találkozunk vele újra, ám a történetek, amelyeket a legfiatalabb kistörpéknek, illetve gyerekeknek elmesél, javarészt a gyermekkoráról szólnak. Mégis: a gyermekkori érzések és gondolatok mellett bennük van az idősödő, egyre nagypapásabbá váló Moha bácsi minden bölcsessége. Megmutatja például, hogy nemcsak szép szóval és példával, hanem olykor bizony haraggal, helyesebben: műharaggal lehet a jóra tanítani a kistörpéket. Évtizedeket átívelő történeteiből kiderül, hogy vajon lehet-e mag nélküli görögdinnyét termeszteni, valamint az is, hogy mit érdemes és mit nem szabad megtanulnunk á szegények barátjától, Robin Hoodtól. S ráadásként még egy jól hasznosítható praktikát is kapunk útravalóul: Moha bácsi elmondja, hogyan nyelhetjük le minden különösebb baj nélkül a legrosszabb ízű orvosságot is.
