“Az esszéíró listán úszik az árral, elfogadja, amit az idő hoz, politikát, perverziót, poszt modernt, de titokban persze azt reméli, hogy ez a békés sodródás igazi út, valahonnan valahová vezető, egy el nem mosódó nyom a habokban, amely mások számára is bejárható. Az eszmetörténetből azt tanultam, hogy lehet ide-oda járni az időben, s olyan történeteket és pillanatokat találni, amelyek, a nem válaszolhatnak is mai kérdésekre, valami módon bevilágítják ezeket a kérdéseket. A kritikából pedig azt tanultam, hogy mindig a jelen a legfontosabb, de a jelen mindig félkész, még megfogalmazatlan, s az ember a jelent fogja keresni a múltban is, mert nem tud lemondani arról, hogy szavakat találjon rá.”
