A hét beavatás / “F” napló / Yoga aforizmás

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Kvintesszencia
• Kiadás éve: 2003
• ISBN: 9638602724
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 296

A ​jelen kötet Kaczvinszky Józsefnek (1904–1963), a Kelet világossága szerzőjének három válogatott írását tartalmazza.A hét beavatás (1944–46) című műnek végül is két változata vált ismeretté, amelyből az egyik terjedelmére nézve teljes, míg a másik csupán az 1-4. beavatással foglalkozó részt tartalmazza. Ez utóbbi az, amit a Szerző egy átdolgozás formájában véglegesített, s amit itt közlünk A hiányzó fejezetek ellenére ez a mű olyan rendkívüli értéket képviselnek a beavatás szemléleti megközelítése, a spirituális és metafizikai értelemben felvetődő megvalósítás terén, hogy a mű ilyetén közlését is feltétlenül szükségesnek ítéltük. Ugyanakkor töredékességről vagy hiányosságról esszenciális értelemben nincs szó, értve ezen azt, hogy A hét beavatás nem olyan jellegű mű, mint amilyen például egy regény, amelynek ha nem ismerhetjük meg a végét, az elejével is többnyire felesleges foglalkoznunk. Tudjuk, hogy az elmúlt fél évszázad folyamán a mű kéziratának olvasói közül némelyek – már akik felfogták mondanivalóját – komoly szellemi és egzisztenciális megrázkódtatásról számoltak be a műben leírtak feldolgozása vonatkozásában, többé-kevésbé drámaian élve meg azokat a páratlan jelentőségű megállapításokat, amelyeket Kaczvinszky József e művében tett. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Kaczvinszkynak nyilvánvalóan semmi köze sem az ateista materializmushoz, sem ahhoz a jelenkori neospirituális „divathoz” és az úgynevezett „New-Age” jegyében fogant antitradicionális „ideológiai” vagy éppenséggel „ideológiátlansági” szupermarkethez, amihez a manapság „ezoterizmussal”, „szellemi dolgokkal” és ilyesmikkel foglalkozók sajnálatos módon kénytelen-kelletlen hozzászoktak, és amiben a modern kor és ezen belül a jelenkor nemritkán nem is tudatosuló létszemléleti („világnézeti”) posztulátumai valójában – és éppen a leglényegesebb pontok vonatkozásában – érintetlenül maradnak, sőt alkalomadtán továbbhamisíttatnak. Másrészt annak tudható be, hogy szemben ezekkel Kaczvinszky nem „könnyíteni” akar az ember samsárai vagy – kifejezését használva – a „természetben” átmenetileg elfoglalt helyzetén, azt nem „elviselhetőbbé”, „kiegyensúlyozottabbá” vagy „konfliktusmentesebbé” akarja tenni, mint jóformán az összes nem-metafizikai irányzat és azok képviselői, hanem maradéktalanul ki akar vezetni a természetből, a végső természetfeletti és természeten túli megszabadulást, a samyak-sam-bodhit, a moksát, a muktit realizálva. Tekintettel erre, kétségtelen az, hogy egy, individuális emberi állapotához különböző okokból kifolyólag erősen kötődő létező számára a megfelelő szellemi és egzisztenciális tisztaságot biztosító teoretikus, doktrinális bázis híján, valamint az elengedhetetlen tradicionális létszemléleti háttér nélkül egy kimondottan ezzel a céllal fogant tanításban való elmélyedés kiválthat ilyen következményeket. Ez az adott esetben többé-kevésbé akár rettenetes megrázkódtatás elsősorban a közönséges emberi lét- és tudatállapot „tehetetlenségi ellenállásának” a megnyilvánulása, amely ellenállás sokszorosára fokozódik amikor valaki ezen állapot meghaladására tesz kísérletet.