Az egyszerű halandó sosem értheti meg, mi hajtja, űzi a hegyek magányos vándorait minél magasabbra, mi az a különös varázs, aminek hatalmába kerülve kockáztatják életüket, csak azért, hogy elmondhassák: jártak a világ tetején. Bár való igaz: az égbe törő csúcsok, az ősi gleccserek nyomán simára csiszolódott sziklatömbök, a széltől csipkézett, jeges gerincek talán az utolsó helyek földünkön, ahol még ma is hétköznapi élmény az életveszélyes kaland. E kötet – közel kétszázötven fényképfelvétel segítségével – megkísérli közel hozni az olvasóhoz azt a torokszorongató, mégis felemelő érzést, amit a nyolcezres csúcsok – az istenek – közelsége okoz az emberben.
