“Ezek a színes rajzok azzal a szerény pretenzióval állanak elénk, hogy ne tekintsük őket egyebeknek kis anzikszkártyáknál. S mondatról mondatra, amint egyre jobban elmerülünk az olvasásukban, szinte észrevétlenül belelopják magukat a szívünkbe. Egyre tágul előttünk a Hortobágy képe, egyre mélyebben szállunk abba a titokzatos és mégis napfényes, reális világba, amely a Hortobágy százszor leírt és százszor megismert arculata mögött rejtőzik.A Hortobágy világának mindig csak egy-egy kis szegmentumát kapjuk a könyv fejezeteiben. … S mindezek a mesteri, finom, pasztellszínű kis mozaikképek észrevétlenül összeállanak, egymáshoz sorakoznak, s csodálatos világképet adnak egy világról… S mennyi szeretet van ennek a könyvnek minden sorában. A földnek, a békének, az állatoknak s az állatokkal együtt élő embereknek milyen spontán s testvéri szeretete. Milyen szeretete az életnek, az egyszerűségnek, a csöndes szónak, a vidámságnak, a szegénységnek, milyen szeretete a szeretetnek. Hogy…
