Egy tündérvilágba akarom elvinni a hallgatót néhány percre. Abba a világba, mikor még nem voltak az életben problémák. Az egész világ élte a saját egyéni életét, s nem jutott tudatunkba, hogy ez az élet valaminek a függvénye. Abban az illúzióban töltöttük el a földi éveket, hogy mi voltunk itt a földön, mi, az egyén, s nekünk nem sikerült az élet, vagy magunk lehetünk büszkék arra, amit cselekedtünk. Igen, a tökéletes egyéni önzés világa volt az: tízmillió, tizenhatmillió egyén élt a hazában, s mindannyian azt gondoltuk: élünk
