Peter Handke

A kapus félelme tizenegyesnél

Elfogyott

Példány állapota: jó
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1979
ISBN: 9630715813
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 444

A tizenegyes ítéletvégrehajtás, az igazság pillanata. „A kapusnak körülbelül annyi esélye van, mintha szalmaszállal próbálna kinyitni egy kaput.” Josef Bloch szerelőt, egykori ismert futballkapust egy nap elbocsátják az állásából, és ő szembe találja magát az igazság e pillanatával: a világ leplezetlenül megmutatkozó értelmetlenségével.
Az igaz érzés órája szintén az igazság pillanata, az a pillanat, amikor Gregor Keuschnig párizsi osztrák sajtóreferens ráeszmél, hogy képtelen tovább élni azt az életet, amely olyan, mint egy minden rubrikájával valaminek az automatikus „leélésére” kötelező határidőnapló. Ebben a „pillanatban”, amely a kisregény cselekményében két nap Keuschnig életéből, a sajtóreferens sugallatnyi időre az igaz érzésre, az élet titkait gyermeki módra meghódító, romlatlan érzékelésre is rátalál.
A rövid levél és a hosszú búcsú első személyű főhőse – Blochnál és Keuschnignál is leplezetlenebbül az író személyes énje – egy egyesült államokbeli utazás során szabadul meg görcsös beidegződéseitől, lelki ballasztjaitól. Ebben a volt énjétől vett hosszú búcsújában ösztönzőleg hat rá az amerikai táj és az amerikai hagyomány nyitottsága.
A balkezes asszony Mariannéja is átéli a maga igaz érzésének az óráját, és hatására egyik napról a másikra a maga lábára áll. És bár minden elszántsága ellenére mintha ő sem rendelkezne már az élet élésének csorbítatlan képességével, bár a valóság egyelőre értelmetlennek és ellenségesnek látszik az emancipált nő szemszögéből is, a személyiség épségének perspektívája itt is felsejlik.
Handke líraian személyes fogantatású hősei mind a világ érzékelésének, átélésének modern zavaraiban szenvednek. Bel- és külvilág határmezsgyéjén játszódó történetük egyszerre költői erejű és pszichológiai hitelű látlelete állapotuknak. A hatvanas évek második felében „közönséggyalázó” darabokkal egy csapásra hírhedtté vált Handke ezekben a hetvenes évek első felében írt, higgadtabb, tisztultabb prózai remekeléseiben a mindannyiunkat körülvevő mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet, hogy a dolgok újra azt jelentsék: amik, s ne fenyegető ábrái legyenek csupán egy embertől elidegenedett jelrendszernek.