Wass Albert a Mire a fák megnőnek történetét folytatja. Egyetlen család környezetében, egy mezőségi tanya verőfényében és a vele szomszédos kastély árnyékában rá tud tapintani a Kiegyezéstől a Békeidőkig tartó korszak belső életére, mozgató eszméire és tévedéseire. Csak a líra szépsége tudja esztétikailag megszerettetni velünk ezt a súlyos vádirattá komorodó epikát.”Bizony, öreg vagyok, és nem ebbe az országba való. Ahol vakok hajtják a szekereket, süketek lesik a hangokat és némák beszélnek csak igazságról. Magyarnak lenni ma annyi, mint süketnek, vaknak és némának lenni,” – mondja az író eszméinek szóvivője, a fanatizmusáért nyugdíjba kényszerült magyar tiszteletes.
