Molnár Géza új regénye két idősíkban játszódik: a mai magyar értelmiség tudományos tevékenységének érdekes szelete elevenedik meg előttünk: melyet egy kibontakozó és beteljesedő szerelem története gazdagít, ugyanakkor tanui vagyunk IV. Béla király küzedelmeinek, az országunkat feldúló tatárjárás eseményeinek.
Mindez egy magyar klerikus, Rugács fia Máté feljegyzései, az apokrif latin nyelvü napló 1246-ban keletkezett s a tudós nyelvész, Sajkodi Eszter bravuros fordítása alapján válik ismertté elöttünk.
Az író hitelesen idézi fel a kort, beleértve a küzdelmeket, a magyar és francia életvitelt, a szép táj- és /korabeli!/ városleírásokat, köztük Chartres-ét, mely iránt szinte honvágyat ébreszt. Mindez a beleszőtt szerelmi történetekkel s finom erotikájával együtt történelmi best seller is lehetne, csakhogy sokkal többről van szó: a kelet-nyugat s azon belül a magyarság dilammája, kiszolgáltatottsága és helytállása mindenekfelett megmaradásának kérdése.
