„A francia irodalom az elméletek irodalma. Sehol a világon nincs annyi ars poetica, zászlóbontó előszó, irányok harcát keverő vitairat, mint a franciáknál. Daudet művészetének egyéni diadala, hogy regényeiből lassankint kivész a kulcs és megmarad a regény. Eddig legalább bántatlanul állják az időt írásai talán azért, mert nemcsak közelről nézte az embert, hanem szerette is, mosolyogni és sírni tudott rajta… és minden bizonnyal azért is, mert művész volt, jelszavak és irányok nélkül, egyszerűen művész.” Benedek Marcell
