A ​középkori nevelés története

• Példány állapota: jó

„Nem ​minden önmegtagadás nélkül bocsátom közre ezt a kötetet. Szerettem volna – mielőtt papírra teszem tanulmányaim eredményeit – még egy ideig gondtalanul és önfeledten elmerülni a középkor színes, mozgalmas világába; még tovább társalogni – az írásba foglalás célzata nélkül – a vitézi tettekre vágyó lovaggal, a szorgalmas céhbeli polgárral, a jókedvű diákkal, a szerzetes iskolamesterrel, a vitatkozásra mindenkor kész skolasztikussal s mindazokkal, kik írószobám csöndjében éveken át velem voltak, mikor vaskos fóliánsok lapjait forgattam. Elkalandoztam ilyenkor a képzelet szárnyain déli Olaszország festői partjaira, a nyugalmas Vivariumba, ahol tizenhárom évszázaddal ezelőtt égy öreg ember, a világi élet forgatagából elmenekülve, megfiatalodott lélekkel nyitotta meg az iskolaszerű tudomány forrásait a középkor számára; vagy elszálltam lélekben a bodeni tó bájos vidékeire, ahol már ezer évvel ezelőtt híres iskolák virágoztak; vagy felkapaszkodtam gondolatban a Hohentwiel meredek ormára, ahol Virgilius verseiben gyönyörködött réges-régen egy halhatatlan emlékű, szépséges hercegasszony; vagy felkerestem a krónikással a ködös éjszakot, ahonnan a „skót barátok” indultak ki európai körútjokra s ahonnan egy nagy tanító hozta magával azt a mesterséget, mellyel utóbb művelődésre késztette a tudatlan frank népet; vagy elvittek gondolataim a bölcsesség királyi városába, ahol a dialektika mesterei vívták szellemi csatáikat s századokon át nyüzsgött a tanárok és tanulók sokasága. Nehéz szívvel hagytam abba ezt a nekem oly kedves álmodozást, de nem lehetett tovább halogatnom a szövegezést és szerkesztést.

Első sorban az egyetemi oktatás és tanulmányozás céljaira írtam meg ezt a könyvemet is, mint az ókori nevelés történetéről szólót. Nehézségeim azonban nagyobbak voltak. Míg a görög és római neveléstörténet anyaga mintaszerűen kiadott szövegekben készen áll a feldolgozásra, addig a középkor forrásainak nagy része nincsen is pedagógiai szempontból átvizsgálva; sokszor magának a kutatónak kell kiböngésznie az anyagot a mélység rejtekeiből s ha rátalál is, nem egyszer még küzdenie kell az áthagyományozás alaki hiányaival, hanyagul közzétett, romlott szövegekkel. […]

Igyekezetem ebben a kötetben is arra irányult, hogy a nevelés jelenségeinek rajzát lehetőleg kapcsolatba hozzam a kor egyéb életnyilvánulásaival. Ezért mindenütt meg kellett adnom a politikai kereteket s figyelemmel lennem a szellemi kultúra egyéb területeire is. Meg akartam éreztetni, hogy a középkori ember lelki életének, gondolat- és érzelemvilágának sajátos vonásai miképen mutatkoznak a nevelésről való felfogásában, a művelődés intézményeinek berendezésében, a bennük folyó nevelői és oktatói munka kialakulásában. Nem ítélkezni akartam a huszadik század álláspontjáról szuverén önérzettel a középkor iskolájáról, hanem ki akartam mutatni, miért és hogyan lett ez az iskola azzá, aminőnek a források tükröztetik; mily tényezők összehatása folytán töltötte meg az a szellem, melyről ismeretes s minő meggondolások vagy gyakorlati szükségletek adtak a művelődés munkájának ilyen vagy amolyan alakot.[…]”

• Szerző: Fináczy Ernő
• Darab: 1
• Állapot: jó