R. Várkonyi Ágnes tizennégy rövid portré segítségével mesél a szabadságharcról. Találkozhatunk a történelemkönyvekből ismerős alakokkal – Esze Tamással. Béri Balogh Ádámmal, Vak Bottyánnal -, de ennek a könyvnek mégsem ők az igazi hősei, hanem azok a katonai kiképzésben alig-alig részesült közemberek, akik erejüket megfeszítve harcoltak „édes Urukért” – Rákócziért – és a szabadságért. Közéjük tartozott Trencsényi Mátyás, a Szepes várának elfoglalásában kulcsszerepet játszó szabólegény, Koncz Márton, a furfangos molnár, aki a császári seregben kémkedett, és Féli János, aki súlyos sebesülése után sem hagyta el bajtársait, hanem ezreddobosként részt vett a csatákban. R. Várkonyi Ágnes kiemeli az elfelejtett szabadságharcaikat a névtelenségből, és odahelyezi őket megérdemelt helyükre: a hősök közé.
