A lány, aki utálta a könyveket

„Volt egyszer egy Meena nevű kislány. Ha utánanézel a könyvekben, mit is jelent a neve, a következőkre bukkannál: ősi szanszkrit nyelven Meena annyit tesz, hogy hal. Ám neki erről fogalma sem volt, mivel soha, semminek nem nézett utána semmiféle könyvben. – Lépten nyomon beléjük botlom – dohogta. És ebben igaza volt, mert a házukban szanaszéjjel hevertek a könyvek. Nemcsak a polcokon és a heverő melletti asztalkán díszelegtek, mint minden rendes helyen, hanem ott is, ahol bizony semmi keresnivalójuk. Könyvek hevertek a konyhaszekrényen, a fiókban, az asztalokon, a vécében és a faliszekrényen is…” kezdődik a mese.