A ​látványcivilizáció

• Példány állapota: jó

A ​modern képzőművészet újra és újra azt a trükköt adja el, amivel a zseniális Marcel Duchamp valamikor új útra terelte a képzőművészetet…

A futball, ez a csodálatos játék, amely mindig magas szinten magában hordozta az esztétikumot, most a hordaember hordaösztöneihez való visszatérés eszközévé vált…

A vallás manapság gyakran csak látványosság, máskor pedig a demokráciát fenyegető veszély…

A szex érzelemmel és szenvedéllyel teli, szertartásos játékból puszta időtöltéssé változik…

És így tovább: a Nobel-díjas perui író szomorúan, gúnyosan vagy dühösen sorolja és elemzi a hanyatlás jeleit: szerinte az „igazi” kultúra – amely még a lét legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, s amely nem elandalítani, hanem gyakran felrázni akarta az embert – meghalt, vagy legalábbis haldoklik, és mindent elönt a felszínes látványosság, a light kultúra, a szórakozás.

Vargas Llosa minden viszolygása mellett példás kíváncsisággal figyeli ezt az új „kultúrát”, melyben az írott szó egyre jelentéktelenebb szerepet játszik a filmekhez, tévéműsorokhoz, videojátékokhoz, mangákhoz, rock-, pop- és rapkoncertekhez képest… – s melyben ő maga kihalóban lévő dinoszaurusznak érzi magát.

• Szerző: Mario Vargas Llosa
• Darab: 1
• Állapot: jó