A ​lószőrmunka régen és ma

• Példány állapota: jó

A szerzőről:
A műfaj a pásztorművészetek közé sorolható, a pásztorember pedig a lófarok szőrét sudárnak hívta (a tehén, a szamár farokszőrét úgyszintén). Ezért gyakran az „ékszerek sudárból” elnevezést használjuk.

A legkorábbi emlék, hogy egyáltalán ezt az anyagot használták, az i.e. 5. századból való, amikor seb összevarrására használták. Használati tárgyak a mai napig készülnek lószőrből, azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy mióta használják ékszerkészítésre az anyagot. A legkorábbi ékszer-emlékünk a 18. század elejéről származik.

1990-ben tanultam meg a három alaptechnikát lányaimmal együtt, 1991 óta foglalkozom az ékszerek készítésével.

Munkám során törekszem rá, hogy a mai megváltozott viseletünk kedvelt kiegészítőjévé emeljem ezeket az ékszereket. Nagyobb munkáimban igyekszem kultúránk gyökereihez visszanyúlni és a honfoglalás korát idézni.

1998-ban „A lószőrmunka régen és ma” címmel megjelentettem egy ismeretterjesztő kiadványt, melyben ennek a művészeti ágnak a történetén túl, a nálunk ismeretes három alaptechnikát is bemutatom.

Munkám során sokat segített az az ismeretanyag, amit más kézimunkák készítésekor elsajátítottam. Tanítványaimat is biztattam mindig, hogy más műfajban tanultakat használják, alkalmazzák a lószőrékszer-készítésekor, ezzel lehet gazdagítani ezt a kézműves ágat, így válik élővé és népszerűvé.

• Szerző: Libischné Zsóka
• Darab: 1
• Állapot: jó