A kötet, melyet kezében tart az olvasó, a magyar festészetnek azokat a klasszikus alkotásait tartalmazza, amelyeket hagyományosan a legszebbeknek vagy legjellemzőbbeknek tartunk. Az első mű az Anjou Legendárium egy jelenete az 1330-as évekből, az utolsó Kondor Béla egy képe 1962-ből, de szerepel a válogatásban az 1427-es garamszentbenedeki oltár éppúgy, mint Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar vagy Rippl-Rónai József néhány festménye. A képanyag válogatója és a szövegek írója ezekre a képekre koncentrált; mindegyiknek egy oldalpárt szentelt, hogy a festményen és annak ismertetésén kívül analógiákat, részleteket is közöljön, így szolgálva egy-egy mű jobb megértését. Ezzel a módszerrel az alkotások kapcsán az olvasó megismerkedhet a mű készülésének korával, a festővel, a részletek segítségével pedig olyan apró festői finomságokra is fény derülhet, amelyek közelebb vihetnek az egész magyar művészet alaposabb ismeretéhez.
