Bartoniek Emma A magyar királykoronázások című könyvében a politikai aspirációknak, küzdelmeknek és az ezekkel együtt jelentkező gondolatoknak a magyar történelem során való jelentkezését követi nyomon. Munkája két nagy időszakot ölel fel: a középkort és az újkort. A korszakhatár — a korabeli periodizációnak megfelelően — 1526. Aki a könyv olvasását ma vállalja, egy meghatározott nézetből, az állami főhatalom aspektusából képet kap szinte az egész magyar történelemről, politikai mozgásokról és eszmékről; azt is felmérheti — és ez sem érdektelen —, hogy az 1930-as évek legvégén hogyan vélekedett a magyar politikai gondolkodásnak, az állami főhatalom betöltésének történetéről a polgári történettudomány tehetséges és felkészült képviselője. Ugyanakkor megismerkedhet az olvasó egy odaadó tudós munkájával, aki a következőképpen vallott magáról és a tudományról: „Nem mondom, hogy a tudománynak áldoztam életemet; ez nem volt áldozat, hanem a legnagyobb gyönyörűség, s a tudomány nekem sokkal többet adott, mint én a tudománynak.”
