Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült, s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – “értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a “magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához?Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos “tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet a “boszorkányutazás”? Kit nem “babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
