Anonymus és Kézai Simon munkái a legrégibb ránk maradt magyarországi latin krónikák. Mindketten a magyar őstörténet feldolgozását tekintették fő céljuknak, s a feladatot mindkét szerző nagy fantáziával, nem kis irodalmi leleménnyel oldotta meg. E rövid terjedelmű művek, bár 18. századi első kiadásuk óta a szakmai viták kereszttüzében állnak, a magyar nemzet- és önazonosságtudat mindmáig meghatározó munkái, a középkori magyar történelem alapforrásai; most új, átdolgozott fordításban, bőséges eligazító jegyzetanyaggal és a legfrissebb szakirodalmat is bemutató bibliográfiával veheti kézbe őket az olvasó.
