A széljárta puszták vad lovasnépe, a magyar állattartó és állatbarát volt, állítólag nem sokra becsülte a flórát, a növényeket. Csak ha meg lehetett enni őket, vagy gyógyítani lehetett velük. De vajon igaz-e, hogy a virágok szépsége önmagában nem vonzotta eleinket? Valóban a hódító oszmánok ajándékoztak meg bennünket egy sor, ma már tősgyökeres magyarnak tartott virággal? A magyar falu évszázados dísze, a Pünkösdkor nyíló bazsarózsa még nevében is Ali basát idézi? S vajon igaz-e, hogy a különleges illatot árasztó rezeda, rozmaring távoli kontinensekről érkezett a mi kertjeinkbe? A liliom miért jelképezi nálunk a hűséget? A nárcisz önimádatra neveli-e az imádóját? A csodás orgona az erdélyi havasokról, vagy pedig a Himalája hegyoldalairól érkezett hozzánk?
