Szetey András irodalomtörténeti tanulmánya Ady Endre személyiségének és költészetének kevésbé hangsúlyozott oldalát vizsgálja. A szerző a korabeli, sokszor „bűnös”, lázadó Ady-képpel szemben egy szépre, jóra és tisztaságra vágyó költő portréját igyekszik megrajzolni, magyar és keresztény szemléletből értelmezve életművét. A kötet 1941-ben jelent meg, és már a következő évben komolyabb kritikai visszhangja is volt.
