A költőnő első verseskönyve 1960-ban jelent meg A megszökött gyerekkor címmel. Az a kötet nehéz és fájdalmas gyermekkori emlékek mellett a szerelem történetét adta virágzó vallomásokban. Új könyve folytatása a vallomásoknak. A költőnő mintegy lírai naplóban írja meg egyszerű és mégis a kivallás-kényszerével megáldottan más asszony-életét, hétköznapi, de mégis ünnepi ünnepélyességgel átélt sorsát: rajongásait és gondjait. De az ének központja most már nem a virágzás, az érzéki és ünnepi, gyermeket akaró és buja, a játékos és tavaszian-zsörtölődő szerelem, nem a test első terhe és kínja, de a család, a maga szétlombozó, vérző és idegsejtekbe haló, fájdalmakkal és ragyogással áterezett, emlékekből táplálkozó és emlékeket teremtő család, maga az értelmes létezés és a sarjadó jövő.
