Tandori Dezső

A mennyezet és a padló

Készleten

Példány állapota: jó

„Képzeljük el azt a szerencsés kezet, mely egy tűrhető gonddal kaleidoszkópszerűen összeállított művet ‒ az egyszerűség kedvéért: egy kaleidoszkópot! ‒ felületesen megpöccint, és csodák csodája, a bonyolult alakzatokból az alábbi sima mondatkezdet formálódik: 19.. december havának egy száraz hétköznap délelőttjén ‒ és így tovább.
Sajnos én ilyen szerencsés kéz nem vagyok. A »kaleidoszkóp« marad, ahogy van, legfeljebb azzal vigasztalódhatom, hogy a helyes lehetőségre rájöttem már, és legközelebb most aztán csakugyan… A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom. Meggyőződésem, hogy nagyon egyszerű és fontos dolgokat nagyon egyszerűen és fontoskodás nélkül s el lehet mondani. Törekedni egyébre nem érdemes.
Persze aztán… Bevallom, egyelőre itt tartok. Ahogy azonban a »lengő teher alá ne állj« vagy más hasonló figyelmeztetések kiírása a munkálatban lévő dolgozókra a munkálatvégzők elengedhetetlen kötelessége, engedtessék meg nekem is, hogy a fentebb jelzett tágasabb határidejű tevékenység épp ki tudja, mely szakaszában járván, annyit csak megjegyezzek: Ha a közlés hatásfoka szerény is, megtoldani ezt semmiképpen sem szükséges azzal, hogy kedvünkre olyasmit látunk bele a sorokba, amihez a szerzőnek se tehetsége, se ‒ kedve. Legnagyobb örömemre az szolgálna, ha minél többen azt gondolnák: ez és ez »történt« vele (ez én volnék), most elmondta, és… (ez a három pont is én volnék).
Azt kérem csak tehát, hogy ami nekem nem sikerülhetett, próbálják meg helyettem. Én is ezt próbálom mindig ‒ magam helyett. Közhelyszerűen létezünk, és mégis mennyi furcsaság történik velünk.”

Szerző: Tandori Dezső
Darab: 1
Állapot: jó