A Müncheni kódex a négy evangélium magyar fordítását tartalmazza.
A Müncheni, a Bécsi és az Apor-kódex szervesen összetartozik: a három emlék a legkorábbi magyar bibliafordítás különböző részeit tartotta fenn, melyet a szakirodalom jelentős része Huszita Bibliaként tart számon. Az eredeti fordítás keletkezési ideje az 1416. évet követő egy-két évtizedre tehető a Müncheni kódexben található naptár alapján. Közvetlen forrását nem a Szentírás, hanem liturgikus könyvek jelentették; a Müncheni kódex forrása feltehetőleg egy evangeliarium volt. Nyelvemlékeink közül először a Bécsi és a Müncheni kódexben jelenik meg a mellékjeles helyesírás.
