“… Az űrhajós megdöbbent. Jeges félelem kúszott fel a torkán, és nem mert megmozdulni. Az óriás csak beszélt, beszélt, hol a víz fölé hajolva, hol belemeresztve szemét a ködbe. Raf pedig már nem hallotta Héraklész hangját, térdei remegnek kezdtek, s tüdejében megszorult a levegő. Amikor a lágy, illatos női karok átöltetét a nyakát, ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy a vízbe vesse magát, és ússzon, ússzon, ki tudja meddig…” A kötet kisregényei változatos témákat dolgoznak fel: hol a görög aranykorba csöppent űrhajós kalandjait mesélik el, hol egy igen értelmes vöröshangya “társadalomjobbító” viszontagságainak történetével szórakoztatják az olvasót, hol pedig a galaktikus igazságszolgáltatás büntető keze sújt le bennük a földi gyilkosokra. A sokszínű témák közös vonása az izgalmas cselekményszövés, a fordulatos mese, amelyen mindig átüt a mély emberi humánum, a szórakoztatva nevelés-tanítás magas színvonalú írói megvalósítása.
