A ​Nekcsei-Biblia legszebb lapjai

• Példány állapota: jó

Habent ​sua fata libelli – a könyvek sorsáról szóló latin mondás alighanem gyakortább érvényes a kézzel írt kódexekre, még ha nem is mindig „könyvecskék”. Még akkor is, ha egykoron az írópulthoz láncolták azokat, nehogy lábuk keljen. Számomra úgy tűnik, ez a mondás ráillik a washingtoni Libraray of Congress-ben őrzött Nekcsei-Bibliára is. Így illendőnek vélem egy Előbeszédben összefoglalni sorsát, még ha nem is világos minden részlete. Ez ugyanis aligha illeszthető a kedves olvasó számára itt következő és a kódex készülését taglaló tudományos elemzésbe, még kevésbé az egyes képeket, jelenetes és figurális iniciálékat leíró meghatározásokba.
1940-ben the Tresaures of Louis the Great címmel egy rövid tanulmányt írtam a The Hungarian Quarterlybe; felsoroltam és rövid bemutattam azt, ami Nagy Lajos király kincstárából ránk maradt. Természetesen tágan értelmezve a „kincstár” fogalmat, mint megemlítettem azokat a – főként külföldön levő – emlékeket is, melyeket királyi adományként nyilvántartunk.
Azzal zártam a kis értekezést, bizonyára sok magyar származású műkincs lappang külföldön, melynek eredetét a mai tulajdonos azért nem tudja megállapítani, mert nem ismeri a magyar királyok, nemesek címereit, tehát azokét, amiknek módjuk volt műtárgyakat készíttetni.

• Szerző: Dana J. Pratt
• Darab: 1
• Állapot: jó