Nemes László a roadok roadja. A Rockmúzeumban van szerencsém egy légtérben létezni a Mesterrel, csodálattal figyelem, ahogy bárkivel gátlástalanul nekiáll üvöltözni, ha trehányságot, vagy félgőzt érzékel. Legyen az bárki: kerületi polgármester, múzeumlátogató, vagy bármely éppen aktuális fellépő. De ez nála lehet a szeretet és a megkülönböztetett figyelem jele is. Azonban ha ezt a Piszkos Fredet is megszégyenítő morózusságot közelebbről is megszemléljük, láthatjuk, hogy hősünket egy derűs, belső béke lengi be és sajátos humorának nem lehet ellenállni. Tisztelet és szeretet veszi körül mind a roadszakma, mind a zenészek körében. Túlzás nélkül járna neki egy Kossuth-díj munkásságáért.
Nincs az a magyar road, vagy zenész, akitől egy rossz szót is hallottam volna róla, akármilyen összefüggésben is kerül szóba Laci.
