A XVI. századi francia költészet egyik elterjedt műfaja volt a „blason”. Az elnevezés olyan verses művek megjelölésére szolgált, melyek tüzetes és csattanós leírást adnak a női testről, illetve annak valamelyik részéről. A versek szerzői közt ott találni a kor nagy lírikusait (Marot, Scéve) meg a kismestereket (magas hivatalt viselő urakat és kóbor nemeseket, tudós férfiakat, tisztes polgárokat). A tudós mód’ szabatos, ám sokszor szabad szájú, játékos és komolykodó költői művekből állítja össze kötetünk a női test teljes „tükörét”. Az antológiát korabeli képzőművészeti alkotások reprodukciói illusztrálják.
