„Ebben a gyűjteményben négy vers híjával csupa új vers van. Négy esztendő alatt írtam őket, amióta a »házban« lakunk. A »ház« kulcs-szavam, addig álmodtam róla, míg valóság lett. Ugyan Turner, az angolok legnagyobb festője azt mondja, hogy padlásszobában fogkefével is lehet remekművet alkotni, és ez igaz is, de Turner azért nagyobbára mégis igen tágas terekben élt és dolgozott. Remekmű. Erről csak álmodunk, de azért a tér jót tesz a műnek. Jobban kilátunk a világra, a saját nyomorúságunk kisebbnek tetszik, a másé nagyobbnak. És ebben a kötetben erről van szó, indulattal, iróniával és gyöngéden: az ember nyomorúságáról. Hiszen annyiféle ember van, és annyiféle fáj nekik. Nekik ajánlom ezt a könyvet.”
