“Az utolsó konklávé végeredménye 1978 őszén nemcsak az egyetemes katolikus közvéleményt lepte meg, hanem a világpolitika résztvevői is felfigyeltek rá. A krakkói bíboros érsek pápává választása érthetően a magyar katolikusok, de mondhatni, hogy az egész magyar közvélemény számára is a szenzáció erejévével hatott…II. János Pál pápa megválasztása óta nemcsak szülőhazája iránt tanúsít megkülönböztetett figyelmet, hanem kitünteti érdeklődésével a magyar egyházat, a magyar katolicizmust is…A fentiek önmaguknban is indokolttá teszik, hogy a pápaság iránt megnövekedett természetes érdeklődést valamilyen formában igyekezzünk kielégíteni. A Vatikán és hazánk mai pozitív kapcsolatai, a hazai katolikus egyház és az állam rendezett viszonya megérlelték a lehetőséget annak, hogy elfogulatlan, a tudomány eredményeit szem előtt tartó, a széles olvasóközönség számára hozzáférhető, marxista igénnyel íródott könyv szülessen a pápaság kétezer éves történetéről.”
