A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó “Patkányfogó”-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.
A Patkányfogó “ijesztő körkép, mely magában hordja erkölcsi tanulságát” – írja Zola. A legsötétebb színekben festi meg a munkások s a munkássorból kitörni akaró Gervaise életét: komor környezet, siralmas odúk, kapualjakból kifolyó bűzös szennyvíz, butító munka, csavargás, iszákosság, lealjasító nyomor, torz jellemek, tragikus sorsú félemberek – Ez a Patkányfogó világa, ahová csak véletlenül téved be egy egy vidító napsugár, hogy utána annál sivárabbnak hasson a mindent elborító reménytelenség.
