“Justo Jorge Padrón a C. J. Jung által feltárt emberi világ (és világ-talanság) utáni líra egyik legjelentősebb alkotója. Életművének harmadik verseskötetét ismerhetjük meg a magyar ikerlírikus,. Tóth Éva fordításai nyomán. Fájdalmas litániák dübörögnek e kötet verseiben, de ugyanakkor a fény felé kapaszkodó ember himnuszai is. A költő önmagának és önmaga lélekbeli árnyának örökös ellenfele. Szavaiból mégis azt az üzenetet érzékelhetjük, hogy boldogok a szomorú szembenézések szegényei, mert „feltámadnak az utolsó napon”. Egy-egy gyerekkori emlék, egy-egy nyírfa „tűzgömbjében” az Örök Beatrice üzen át a pokol körein is.” Turcsány Péter
