A pszichoterápia gyakorlata

C. ​G. Jung egyike a múlt század szemléletformáló tudósainak. Általa nyertünk betekintést a psziché azon régióiba, melyekről addig csak a szépirodalomban, drámairodalomban és képzőművészetekben találkozhattunk. Írt a spiritizmus pszichopatológiájáról, foglalkozott gnosztikus tudósok írásaival, tanulmányozta az alkímiát, de érdekelték a mikrofizika új eredményei is, és mindezeket integrálta tudatos gondolkodásába. Olyan új fogalmakkal gazdagította a pszichológiát és a pszichoterápiát, mint a kollektív tudattalan, a szinkronicitás, az archetípusok, a típustan és a legbenső lényegünket jelentő Selbst melyek már általános használatúvá váltak. Rendkívül széleskörű és elmélyült kutatásai alapján felállította a lélek természetes fejlődési folyamatának egy új teóriáját, melyet individuációs processzusnak nevezett el, és ebből fejlesztette ki a jungi analitikus pszichológia elméletét és gyakorlatát, melynek gerincét az álommunka képezi. Jung pszichológiája analitikus pszichológia, mert elfogadja a Freud nevéhez fűződő pszichodinamikai alapelveket, értelmezve és kiterjesztve azokat; nevezetesen az embert egészlegességében, testi-lelki-szellemi-transzcendens mivoltában szemléli. Világosan látta, hogy az egyes embert csak az emberiség múltját, jelenét és jövőjét is magában foglaló kultúrtörténeti egységben lehet megérteni. Ezért kutatását kiterjesztette a pszichológia határterületeire, a vallástörténetre, filozófiára, etnográfiára, mitológiákra.