A rabmunka

• Példány állapota: jó

A rabmunkáról általában.
A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása tekintetében kifejlődött különböző rendszerek mindegyike a munka nemesítő hatásától várja a bűntettes megjavulását.
A régi idők rabmunkája a büntetés szigorát, iszonyatosságát akarta éreztetni, rabszolgamunka volt, amely a rab egészségére, életére tekintet nélkül, az emberi erő teljes kizsarolására törekedett. A rabmunka nemei a legnehezebb, a legmegvetettebb munkák voltak, amelyekre szabad munkások általában nem vállalkoztak. A gálya, a hajóvontatás és csatornaásás, a bánya-, vár- és sáncmunkák, melyekre a vasravert rabokat az idő viszontagságainak kitéve sokszor étlen-szomjan, a legszigorúbb testi fenyíték mellett kényszerítették, — előbb-utóbb lassú pusztulásukat idézték elő.
Ezzel szemben a mai munkakényszer már nem egyedül a büntetés súlyát akarja kifejezésre juttatni, hanem elsősorban a letartóztatott nevelésének, javításának és megmentésének eszközéül szolgál. Főcélja az, hogy a henye, dologtalan bűntettes munkakedvét és szorgalmát felébressze, a munkát vele megkedveltesse s őt munkás élethez szoktassa. Az egyes iparágakban való szakszerű kiképzés pedig lehetővé kívánja tenni, hogy a rab szabadulása után munkájának keresményével magát és hozzátartozóit fenntarthassa.

• Szerző: Karay Pál
• Állapot: jó