“Az elméleti szakemberek és a gyakorló pedagógusok napjainkban Európa-szerte megújuló érdeklődéssel fordulnak az immár reneszánszukat élő – sőt, több országban dinamikusan továbbfejlődő – kiemelkedő reformiskolai törekvések (Maria Montessori, Ovide Decroly pedagógiája, Helen Parkhurst Dalton Planja, Rudolf steiner Waldorf-iskolája, Peter Petersen Jenaplan koncepciója, Celestin Freinet Modern Iskolája stb.) felé, amelyek tradícionális formáikban vagy a közelmúltban létrehozott alternatív iskolamodellek számos nevelésfilozófiai-antropológiai, szervezeti és módszertani elemében ott vannak az európai iskolaügy megújuló elméletében és gyakorlatában.Az elmúlt évek felgyorsuló társadalmi-politikai-gazdasági változásai hazánkban is felvetették a köznevelés demokratizálásának, gyermekléptékűvé tételének, pluralizmusának kérdéseit. Ennek nyomán egyre több szó esik a helyi, alternatív iskolamodellek létrehozására irányuló innovatív pedagógiai kezdeményezésekről.
