Vercors különös szerelmek történetét írja meg a három kisregényben. Olyan szerelmekét, amelyeknek már a létrejötte is esztelenségnek tűnik, amelyeknek boldog befejezése soha nem jöhet el, de amelyek mélyén mégis ott csillog emberi létünk győzelme. Ezek a szerelmek legyőzik a gyanakvó észt, az ugrásra kész félelmeket, az én önzését. Azt a bonyolult lelki folyamatot tárják fel ezek az írások, amely az észrevenni – rácsodálkozni, megérteni – megszelídíteni stádiumokat átélve juttatják el az embert a vonzódástól az önfeladás vállalásáig, az önző magány helyett a páros lét kívánságáig.
