Dr. Dudich Endre (szerk.)

A rovargyűjtés technikája

1490Ft Szállítási költség

A könyv borítója néhány helyen minimálisan sérült. A gerinc kötésének alsó részén kisebb sérülés látható.

Elfogyott

Feliratkozás

Példány állapota: jó
Kiadó: Közoktatásügyi Kiadóvállalat
Kiadás éve: 1951
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 250

Midőn a rovargyűjtés technikáját ismertető kötetünket közreadjuk, megemlítjük, hogy ez a munka az állatok gyűjtését rendszeresen tárgyaló három önálló mű középső kötete. Az első ,,Az állatok gyűjtése, 1. rész” címmel 1948-ban jelent meg és a gerinctelen állatok gyűjtésével foglalkozott, de a rovarok nélkül. A tervezett harmadik kötet pedig a gerinces állatok gyűjtéstechnikáját fogja ismertetni. Sorozatunk jelen – második – kötete az, amelyet valószínűleg a legtöbben és leginkább vártak. Sok műkedvelő rovargyűjtő van és már régen kívánatos volt egy olyan gyűjtéstechnikai könyv kiadása, amely részletesebb ismereteket ad és bővebb utasításokat nyújt, mint a Természettudományi Társulat által 1925-ben kiadott “Kirándulók Zsebkönyve” c. könyvecskék második füzete, amelyet CSÍKI ERNŐ írt.
Kétségtelen, hogy ez a kötet fog a legnagyobb kelendőségnek örvendeni társadalmunk mindenféle foglalkozású és hivatású tagjai között. Diákok és egyetemi hallgatók, tanárok, műkedvelő gyűjtők, orvosok és állatorvosok, múzeológusok, agronómusok és erdészek lesznek főképpen azok, akik a könyvet haszonnal fogják forgatni. De ezeken túl minden természetbarát, minden dolgozó, aki az iparban, mező-, erdő- és kertgazdaságban, állattenyésztésben, halászatban stb. érintkezésbe kerül rovarokkal, okulást meríthet belőle. Iskoláinkban ma annyira előtérbe nyomult a biológia, az állattan tanítása, hogy a gyűjtögető gyermekek irányítására is fel lehet használni a könyvet.
Tudjuk, hogy a rovartannak ma nagyobb gyakorlati jelentősége van, mint valaha is volt. Ezt a fokozott jelentőséget kívántuk hangsúlyozni, amikor a gyakorlati rovartannak négy vezető szakemberét kértük fel egy-egy megvilágító fejezet írására. Megszűnt immár a ,,gyakorlati” és az ,,elméleti” irányú kutatások, illetve intézetek közti, különben is csak erőszakkal fenntartott különbség. A gyakorlat nem élhet sokáig elmélet nélkül és az elmélet a gyakorlattal igazolja életrevalóságát.
Ebben az értelemben az ú. n. “elméleti” irányú állattani intézetek is bizonyos mértékben átállították kutatási irányukat gyakorlati vonalra, mert olyan tervmunkákat vállaltak, melyek sem elméletiek, sem gyakorlatiak, hanem egyszerűen exakt tudományos kutatások. Mint ilyenek, alkalmasak arra, hogy eredményeik tudományos kiinduló pontul, rosszul értelmezve, ,,elméleti” alapul szolgáljanak a hozzájuk kapcsolódó ,;gyakorlati” célkitűzésű kutatásoknak.