Tízéves koromban, a Ceglédi Államilag Engedélyezett Zeneiskola növendékeként létrehoztam egy ötfelvonásos zenedrámát. A tenger – ez volt a címe. Megmutattam a zenetanáromnak az opust. Átfutotta, majd ennyit mondott:
– Fiam, ahelyett, hogy többet gyakoroltál volna, példamutató szorgalommal összelopkodtad a legismertebb slágermelódiákat. Ám a szövege ennek a micsodának egészen tűrhető. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten jó.
Azt hiszem, ekkor dőlt el, hogy végül is költő lettem. Ám a verseskötetek között olykor – visszaeső bűnösként – zenés darabokat is „elkövettem”, kiváló zeneszerzőkkel szövetkezve.
Ezekből kap most ízelítőt az Olvasó. (Baranyi Ferenc)
