“Nádasdy történetei apró kis semmiségek, vagy éppen a mihozzánk bekopogtató világ általunk is „ismert” nagyságainak emberi vonásai – vagyis minden-minden, amiről egyszerre álmodozik a kamaszfiú és -leány, s a kádári borzalomba beleiszonyodó, itthon maradó magyar.
Nádasdynak megadatott mindaz, amiről mi csak álmodoztunk – és ő mégsem bolondult bele. Egy az örök magyar emigrációból – s egy a kevesekből, aki több lett mindettől, miközben megőrizte önmagát.”
