A Szent István Társulat százötven éve

A Szent István Társulat e másfél évszázad során nem csak könyvkiadóként működött, jelentős szerepet vállalt a magyar közoktatás, kultúra és tudomány szerteágazó területein. Tagjai közt olyan neves személyek tevékenykedtek, mint Eötvös József, Semmelweis Ignác, gróf Zichy Nándor vagy Deák Ferenc. Fő profilja azonban mindvégig a könyvkiadás maradt; tanúskodik erről az a sok ezer magyar, német, horvát, szlovák, román és rutén nyelvű kiadvány, melyek összpéldányszáma több tízmillióra tehető.
A 20. század első harmadában a Szent István Társulat európai mércével mérve is a legrangosabb kiadók közé tartozott, munkájáért XI. Piusz pápa 1923-ban az „Apostoli Szentszék Könyvkiadója” megtisztelő címet adományozta. Fejlődésének a II. világháború utáni hatalomváltás vetett véget: nyomdáját államosították, üzleteit elvették, folyóiratait betiltották, lehetetlenné tették az addig élénk társulati életet, s a könyvkiadást minimálisra korlátozták.
A kényszerű alkalmazkodás éveiben csak folyamatos küzdelem árán sikerült a megjelentethető példányszámot fokozatosan növelni, míg végül 1989-ben szabaddá vált a kiadó működése.
A Szent István Társulat megalakulásának 150. évében elérkezett az idő, hogy Mészáros István professzor kutatómunkája nyomán, egyfajta kortörténeti dokumentumként a szélesebb olvasóközönség is megismerje e nagy múltú – s remélhetőleg, nagy jövőjű – szellemi műhely tevékenységét.