A jó szavak gyűjteménye mindig megmarad. Érvénye átterjed, átjár múlt és jövő körein. Hagyomány lesz, és nemesbít. A mi történelmünkben így épült szinte valamennyi ünnep. Így épült ez a könyv is, hónapokon át, kétszázötven szerzővel, tanulmánytól a pár soros köszöntőig, egybeállva, mint szeretetcserepek a tetőn. Szinte leírhatatlan, de mégis igaz, hogy bárkit kértünk, az első szóra adta magát. Köszönet mindenkinek, hogy ezt megérhettük. Azért is fontos mindez, mert kötetünk nem csupán tisztelgés, hanem valós érzelemgyűjtemény. Hisszük, hogy sorain és gondolatain átsüt a szeretet, mint a nap. Világít és melegít. Tudatja velünk: nem vagyunk elveszettek, sokkal inkább jövőre ítéltek, amíg van köztünk valaki, aki szeretetében és gondolatában egyaránt összetart. Túlcsordul rajtunk, és szétárad bennünk. Már évszázadok óta valljuk, hogy az a közösség, amit a szeretet tart össze, nem csak mindenek fölött való, hanem a boldogulás egyetlen lehetséges útja is: egyszerre a legnagyobb és a legkisebb többszörös. Ez számunka Jókai Anna, az angyalgyűjtő angyal. Vörösmarty gondolat-sóhaja a könyvtárban: „Ha istenésszel, angyalérzelemmel / Használni tudnák éltök napjait”. Legyen úgy, hogy mindez testet ölt. Reménykedünk, hogy ez a példa nélküli könyvösszefogás is tovább visz az örök úton.
