A színház nyomában

Francis ​Fergusson amerikai irodalomtudós és színházi szakember, 1904-ben született. A színház nyomában című könyve 1949-ben jelent meg először. Elemzéseinek tárgya, egyben a könyv alcíme: a dráma művészete változó perspektívában. Abból indul ki, hogy a modern drámairodalom színes, de centrum nélküli gazdagságában lehetetlen eligazodni a színháznak valamilyen általános alapeszméje nélkül (erre utal a könyv eredeti címe: The Idea of a Theater), ezt az alapeszmét viszont csak abban a színházban lehet megtalálni, amely még nem részleges, hanem egyetemes nézőpontból szemlélte az életet, és a közösség életének gyújtópontjában a teljes kultúra mind megannyi vetületét egybefogta. Vagyis „a jámbor igyekezet, hogy értékeljük a kortárs drámaírókat, szükségképp túlvezet rajtuk – Shakespeare és Szophoklész drámai művészetéhez”. A könyv az Oedipus király és a Hamlet gazdag elemzését nyújtja, két fejezet Racine Berenicé-jével és Wagner Trisztán és Izoldá-jával foglalkozik mint olyan művekkel, melyekben a görög tragédia eszménye kétfelé hasad, a tiszta ész, illetve – a merő szenvedély világára. A továbbiakban a modern színház különféle lehetőségeit veszi sorra a szerző, Csehovtól T. S. Eliotig. Következetes és mélyen átgondolt világképe a műalkotások egyedi jellegzetességei iránti finom érzékkel párosul – ezért tud többségükben közismert művekről annyi újat és érdekeset mondani.