Mihail Mihajlovics Bahtyin (1895-1975) a XX. századi irodalomtudomány, kultúrtörténet és művészetelmélet kimagasló egyénisége. Dosztojevszkijről és Rabelaisról írott monográfiái megjelentek franciául, németül, lengyelül, japánul, és alapművei lettek nemcsak az irodalomtörténeti, hanem a kultúrtörténeti, műfajelméleti, poétikai kutatásoknak is. Bahtyin eredeti koncepciója nehezen illeszthető be a század közismert irodalomelméleti és művészetfilozófiai irányzatai közé. A formalista-strukturalista irányzatokkal éppúgy szemben áll, mint a vulgár-szociologizmus minden válfajával, vagy a klasszikus filozófiai műértelmezési hagyományt folytató deduktív esztétikákkal.
