Csehy Zoltán tanulmánykötete az európai és a magyar humanizmus, valamint az antikvitás bonyolult kapcsolatrendszerét kutatja, illetve teszi próbára azok párbeszédkészségét a jelennel. A műértelmezés esélyeit, a költői önreprezentációk modelljeit kutatva számos európai nagyság, kivált Antonio Beccadelli munkásságában, egy olyan sajátos beszédmód megképződéséről ad számot, melynek aktív részese volt a magyar Janus Pannonius is. Beccadelli műve révén került a szerző érdeklődésének előterébe a homoerotikus költészet artikulációinak kérdése (Sztratón, Pontano, Poliziano, Beza), így kap helyet a kötetben a blaszfémia, a szakralitás és a rituálé kérdéscsoportja Sandro Penna, James Kirkup, Pilinszky János stb. szövegei kapcsán.
