Gavin Bolton

A tanítási dráma elmélete -Színházi Füzetek V.

Készleten

Példány állapota: jó
Kiadó: Magyar Drámapedagógiai Társas.
Kiadás éve: 1993
ISBN: 963845704x
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 112

A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, az első magyar nyelven megjelenő, átfogó drámapedagógia-elméleti mű. Maga a szerző, Gavin Bolton nem használja a drámapedagógia kifejezést, mivel eljárását nem pedagógiaként, hanem módszerként határozza meg. Bolton dramatikus tevékenységről, dráma munkáról, de legtöbbször egyszerűen drámáról beszél, ebben az összefüggésben tehát a “dráma” szót az eddigi magyar értelmezéstől merőben eltérő jelentésben használja. Ahhoz, hogy ez az Előszó megkönnyítse a Bolton felvázolta tanítási dráma világába való behatolást, szükségesnek látszik egy rövid történeti visszatekintés, annál is inkább, mivel örvendetesen sok a drámapedagógiai munkába bekapcsolódó fiatal. Tehát: mi történt eddig Magyarországon a drámapedagógiában; mióta és mi módon honosodott meg, hol tart elmélete és gyakorlata? Magyarországon a drámapedagógia a hetvenes évek elején jelent meg. Leginkább angol és német forrásokból fakadt, részben cseh-szlovák közvetítéssel érkezett s néhány, azóta klasszikussá vált közvetítő révén – legalább Mezei Éva nevét említsük itt kellő tisztelettel – terjedt el, először a gyermekszínjátszó mozgalomban mint annak része, iskolája, majd attól elválva sajátos pedagógiai eszközzé(?) módszerré(?) rendszerré(?) önállósulva hódított, hódít mind a mai napig, sőt az utóbbi években reneszánszát éh. Elmélete, szakirodalma alig volt; ami volt, zömében a Népművelési Intézet belső kiadványaként látott napvilágot, s csak kevesek számára volt hozzáférhető. Az egyéb kiadóknál megjelent, e témába vágó munkákat a kezünkön meg tudjuk számolni, s ezek a kiadványok – a szükségletnek megfelelően – elsősorban gyakorlatiak voltak. 1987-ben jelent meg az első s mindmáig egyetlen átfogó, elméleti összefoglalást és gyakorlati útmutatást nyújtó mii, amely összegezte, ami a 80-as évek derekáig a magyar drámapedagógiában történt, de ennél jóval többet is tett: beoltotta drámapedagógiával, továbbgondolkodásra ösztönözte az erre nyitott pedagógusokat; olyan gyakorlati “étlapot” kínált, mely a jó érzékű, kreatív “szakácsot” végtelen számú, hasonlóan étvágygerjesztő “recept” kiötlésére, kipróbálására sarkallta. E mű Gabnai Katalin Drámajátékok című könyve volt. Megjelenése óta azonban eltelt öt év, s a magyar drámapedagógiában azóta sok minden történt. A dramatikus nevelés iránt érdeklődők tábora megnőtt, részben kicserélődött, egyre sürgetőbben és egyre tömegesebben jelentkezik a drámapedagógus-képzés iránti igény. Ez viszont szükségessé tette a drámajáték elméleti-tartalmi kérdéseinek tisztázását és a gyakorlatához szükséges ismeretek rendszerezését. Vagyis: az idő és a helyzet érlelte meg az elmélet tisztázás igényét. És még egy tényező.