A Tao tanítása a szerző egyik legkorábbi vallásbölcseleti értekezése, költői szépségű, enigmatikusságában is szuggesztív szöveg. Megelőlegezi a napnyugati metafizika történetében paradigmaváltást hozó dialógusfilozófia legtöbb alapgondolatát, ám mindent egy jellegzetes keleti tradíció prizmáján keresztül láttat. A fiatal Buber a vallás és a metafizika archeológusaként egy eredendő világmagyarázatot kíván feltárni ebben az írásában, de nem történeti, hanem nyelvfilozófiai rekonstrukcióval: szövegmagyarázatai végső soron egy ősi gondolkodásmód metaforáinak úralkotását célozzák.
